A magára hagyottság és a megküzdés jegyében. Művelődés- és társadalomtörténeti mélyfúrások a protestáns kultúrrégiók összehasonlító történeti elemzéséhez (16-19. század)

Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal K-145896 „OTKA” kutatási témapályázata

2024-2027

Vezető kutató:

Szenior kutatók:

Kutatók:

Hallgatók:

Technikai közreműködők:

A kutatás ismertetése:

A magyarországi művelődés- és köztörténet vitathatatlan jelentőségű értékei és törekvései kapcsolódnak a protestánsokhoz. Létszámarányuk és a különböző teljesítmények összevetéséből okkal körvonalazódik egy bizonyos kulturális felülreprezentáltság. De történelmi okok folytán fennállásuk túlnyomó részében politikai és jogi értelemben is kisebbségi létbe kényszerültek, és egészen a 19. század végéig nem alakult ki egységes egyházirányítási rendszer. Ez nemcsak nehezen illeszthető be valamelyik külföldön is érvényes egyházszervezeti modellbe, de valójában hazánkon belül is különböző súlypontok érvényesülnek térségenként. Kutatócsoportunk az erdélyi, a tiszántúli és a tiszáninneni református egyházkerület területén tervez részletes kutatásokat folytatni, ott ahol a Geleji Kánonok (1649) érvényben voltak az 1848–49-es szabadságharcig. A relatív kicsiny földrajzi távolságok dacára mégis nagyon eredményesen vizsgálható és érzékletesen bemutatható a földrajzi tagolódás jelentősége. Beszélhetünk református nagyrégiókról (erdélyi, tiszántúli, tiszáninneni közösségek), azon belüli szorosabb kulturális összetartozásból fakadó kisebb egységekről (kultúrvidékek), illetve szinte biztos, hogy minden egyházkerületben vannak különös jellemzőkkel leírható területek a két nagyrégió határvidékén kialakuló „ütközőzónában” (pl. a Tiszáninnenhez orientálódó szatmári, szabolcsi körzetek), vagy speciális helyzetben kialakult sajátos beékelődések (pl. Erdélyben Háromszék). Ennek megfelelően a vizsgálódás során kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a földrajzi lépték dinamikus változtatásának, a mikro-, mezzo- és makroszintű megközelítések közötti rendszeres átjárás biztosításának.

A református egyház- és művelődéstörténet új, komparatív szemléletmódú megközelítésére van szükség. Ez biztosíthatja idővel, hogy egy a 21. századi kívánalmaknak megfelelő, az egyházkerületi és regionális határok adta törésvonalakon átívelő, a területi sajátosságokat értékén kezelő, egységes szerkezetű, interdiszciplináris alapokon nyugvó kárpát-medencei egyháztörténeti szintézist készíthessünk.

Ehhez 3 lépésben tervezünk vizsgálatokat végezni:

-------------------------------------------------

A mindennapi élet egyháztörténeti forrásai a Békési Református Egyházmegye gyülekezeteiben 1711 – 1821 között

Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Információs Hivatal FK-123974 számú kutatási témapályázata

2017-2022

Vezető kutató:

Kutatók:

Hallgatók:

Kutatási cél:

A Békési Református Egyházmegye a 18. században óriási földrajzi egységet fogott át, mert a Körösök-völgyétől egészen a déli katonai határőrvidékig terjedt. Ma már három országban és öt egyházmegyében találhatóak egykori gyülekezetei, viszont a Rákóczi-szabadságharc befejezését követően egészen a tiszántúli egyházkerület közigazgatási átalakításáig (1821) az egyházmegye területileg egységesnek mondható: gyülekezetek nem váltak ki belőle, csak újakkal gyarapodott. Ez a történeti kutatások szempontjából szerencsésnek mondható, mert ezt az időszakot egységes korszaknak lehet tekinteni. A kutatás során a 18. századi Békési Református Egyházmegyében élő emberek hétköznapi életének megismerését tűztük ki célul. A munka során levéltári forrásokat kívánunk összegyűjteni, és azokat nyomtatott és elektronikus formában publikálni. A kutatás szempontjából három csoportot különböztetünk meg: az első csoportba a vallásos élettel kapcsolatos dokumentumok tartoznak. A teljesség igénye nélkül a következő témákat soroltuk ide: hitélet, ünnepek, egyházfegyelmi ügyek, hitvilág, vallásos értékrend, vallási tolerancia, felekezeti konfliktusok. A második csoportba a gyülekezet külső és belső kapcsolatai soroltuk, míg a harmadik csoportba a művelődési, kulturális viszonyokat tettük. A kapcsolatrendszer esetében a lelkész és gyülekezeti tagok viszonyát, a település és az egyház érintkezéseit, az egyházközség és az egyházmegye konfliktusait valamint a világi hatóságok és az egyház kommunikációját vizsgáljuk. Mivel a békési egyházmegyében német nyelvű közösségek is léteztek, a külföldi egyházakkal való kapcsolatot is fel fogjuk tárni. A művelődési viszonyok megismerése esetében a szellemi áramlatok recepcióját, a parasztpolgári réteg irodalmi tevékenységét, és a műveltségi értékrendet vizsgáljuk (például: olvasásról vagy a himlőoltásról alkotott közvélemény, stb.). A vizsgálni kívánt témákban a békési egyházmegye összes gyülekezeti levéltárát fel kívánjuk dolgozni, amelyekben valószínűleg a presbiteri jegyzőkönyvek és korabeli levelezések lesznek a leginkább felhasználható források. A hiteles kép kialakítása érdekében az egyházmegye és világi hatóságok, magánszemélyek levéltárát is bevonjuk a vizsgálatba.