A magára hagyottság és a megküzdés jegyében. Művelődés- és társadalomtörténeti mélyfúrások a protestáns kultúrrégiók összehasonlító történeti elemzéséhez (16-19. század)

Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal K-145896 „OTKA” kutatási témapályázata

2024-2027

Vezető kutató:

Szenior kutatók:

Kutatók:

Hallgatók:

Technikai közreműködők:

A kutatás ismertetése:

A magyarországi művelődés- és köztörténet vitathatatlan jelentőségű értékei és törekvései kapcsolódnak a protestánsokhoz. Létszámarányuk és a különböző teljesítmények összevetéséből okkal körvonalazódik egy bizonyos kulturális felülreprezentáltság. De történelmi okok folytán fennállásuk túlnyomó részében politikai és jogi értelemben is kisebbségi létbe kényszerültek, és egészen a 19. század végéig nem alakult ki egységes egyházirányítási rendszer. Ez nemcsak nehezen illeszthető be valamelyik külföldön is érvényes egyházszervezeti modellbe, de valójában hazánkon belül is különböző súlypontok érvényesülnek térségenként. Kutatócsoportunk az erdélyi, a tiszántúli és a tiszáninneni református egyházkerület területén tervez részletes kutatásokat folytatni, ott ahol a Geleji Kánonok (1649) érvényben voltak az 1848–49-es szabadságharcig. A relatív kicsiny földrajzi távolságok dacára mégis nagyon eredményesen vizsgálható és érzékletesen bemutatható a földrajzi tagolódás jelentősége. Beszélhetünk református nagyrégiókról (erdélyi, tiszántúli, tiszáninneni közösségek), azon belüli szorosabb kulturális összetartozásból fakadó kisebb egységekről (kultúrvidékek), illetve szinte biztos, hogy minden egyházkerületben vannak különös jellemzőkkel leírható területek a két nagyrégió határvidékén kialakuló „ütközőzónában” (pl. a Tiszáninnenhez orientálódó szatmári, szabolcsi körzetek), vagy speciális helyzetben kialakult sajátos beékelődések (pl. Erdélyben Háromszék). Ennek megfelelően a vizsgálódás során kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a földrajzi lépték dinamikus változtatásának, a mikro-, mezzo- és makroszintű megközelítések közötti rendszeres átjárás biztosításának.

A református egyház- és művelődéstörténet új, komparatív szemléletmódú megközelítésére van szükség. Ez biztosíthatja idővel, hogy egy a 21. századi kívánalmaknak megfelelő, az egyházkerületi és regionális határok adta törésvonalakon átívelő, a területi sajátosságokat értékén kezelő, egységes szerkezetű, interdiszciplináris alapokon nyugvó kárpát-medencei egyháztörténeti szintézist készíthessünk.

Ehhez 3 lépésben tervezünk vizsgálatokat végezni:

Előzmények