Szőnyi Benjámin (1753) Posztós János református halálraítélt áttérítési kísérletének története.
Előnézet |
Kézirat PDF
00423.pdf Letöltés (16MB) | Előnézet |
Előnézet |
Átirat PDF
00423-atiras-kesz.pdf Letöltés (151kB) | Előnézet |
Regeszta
1761 körül a hódmezővásárhelyi ótemplom omniáriumába Szőnyi Benjámin írta be Posztós János református halálraítélt 1753-ban megtörtén esetét. A leírásban Szőnyi először a református lelkipásztort megillető jogokat ismerteti, majd rátér az események részletezésére. Ezután bemásolja a szegedi ferencesek számára írt levelét, végül összefoglalja, hogy a váci püspök 1761-es egyházlátogatásáig hogyan gyakorolták a református lelkipásztorok a halálra ítéltek lelki üdvéért végzett teendőket. Az esettel kapcsolatban nemcsak az omniáriumban, hanem Hódmezővásárhely város tanácsának iratai és a református gyülekezet iratai között is maradtak fenn nyomai, köztük például Kecskemét város nyilatkozata a rabok lelkigondozásáról, amelyet a repozitóriumban is közlünk. Szőnyi szerint a hódmezővásárhelyi egyházközség lelkészei számára is kötelező elfogulatlannak lenni, ezért a vármegyei törvényszék által elítélt gonosztevőket, bűnösöket kötelesek minden előítélet nélkül lelki üdvösségük érdekében azonnal segíteni. Korábban Hódmezővásárhelyen a lelkipásztorok ebben a szokásban nem is voltak akadályoztatva. A római katolikus papoknak is engedélyezték ezt a gyakorlatot, és megengedték továbbá azt is, hogy a büntetetteket a papok a vesztőhelyre kísérhessék. Szőnyi ezzel kapcsolatban írja le Posztós János esetét, amely 1753-ban történt. A református vallású Posztóst a vármegye halálra ítélte, azonban a lelkészeket megakadályozták jogaik gyakorlásában. Egy szegedi ferences szerzetes megtiltotta, hogy a református lelkész elmenjen a börtönbe Posztós Jánoshoz, mivel a szerzetes azt a katolikus hitre akarta áttéríteni, sikertelenül. A kivégzés napján Szőnyi a vesztőhelyre akarta kísérni Posztóst, amelyet az elítélt is kért, de a szegedi szerzetes megtagadott. Erre Posztós így felelt: „Édes lelkeim, ne hagyjátok halálom óráján. Szakasszátok ketté az ilyen adtát. Ehol nem imádkozhatom miatta.” Válaszára a kísérő rokonok tovább kiabáltak: „Szállj le barát, szállj le.” Végül a szegedi szerzetes leszállt a szekérről, amely Posztóst vitte, s a kivégzést elvégezték. A szegedi szerzetes azonban felpanaszolta a vásárhelyi lakosokat a vármegyének. A kialakult helyzetben a földesúr úgy határozott, hogy a Kecskeméti gyakorlatot kell bevezetni Hódmezővásárhelyen is, miszerint a katolikus papoknak előjoga van az elítéltet a börtönben látogatni, s azt megpróbálni áttéríteni. Azonban, ha az elítélt nem akarja vallását elhagyni, be kell hozzá engedni a lelkészét. Ez a szokás azonban csak 1761-ig állt fenn, s a váci püspök látogatása változtatta meg. Kimondta, hogy a kikísérés a katolikus pap joga, de a református lelkész addig az elítélt mellett szolgálhat. A püspök rendelete után a katolikus papok mégsem engedték Szőnyit és Füredi Mihályt az elítéltekhez, akik panasszal fordultak emiatt a püspökhöz. Az egyházfő azonban ezt követően is az általa bevezetett rendet tartatta meg.
| Mű típusa: | Cikk |
|---|---|
| Szerző: | Szerző Szerző születése/halála Szerző foglalkozása Szőnyi Benjámin 1717-1794 lelkipásztor, Hódmezővásárhely |
| Személyek: | Személyek Személyek születési/halálozási adatai Személyek foglalkozása Posztós János ?-1753 református bűnöző |
| Dátum: | 1753 |
| Dátum megjegyzés: | A szöveg 1761 körül került lejegyzésre, mert hivatkoznak benne a váci püspök 1761-ben történt egyházlátogatására, amelynek során kifejtik, hogy egészen 1761-ig volt szokásban Vásárhelyen a halálra ítéltek lelkigondozása. |
| Gyülekezet: | Hódmezővásárhely |
| Forrásdokumentum: | jegyzőkönyv |
| Fond: | Jegyzőkönyvek. Presbiteri jegyzőkönyv 1757-1795 (1831) |
| Raktári jelzet: | I.180.b.2. |
| Helyszín: | Hódmezővásárhely |
| Lelőhely: | Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség levéltára |
| Vonatkozó szakirodalom: | Futó Mihály: A hódmezővásárhelyi reformált egyház és iskola története. = Sárospataki Füzetek, 1862. 182–183. Szeremlei Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története a hon ezer éves fennállása emlékezetére. 3. kötet A leigáztatás kora 1526 – 1848, Hódmezővásárhely, 1907, 292. |
| Tárgyszó: | utolsó kenet |
| Műfaj: | egyháztörténet (krónika) |
| Felhasználói azonosító szám (ID): | admin eprints |
| A feltöltés ideje: | 2019. Okt. 14. 14:00 |
| Utolsó módosítás: | 2020. Feb. 22. 14:23 |
| URI: | http://bekref.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/452 |
 |
Tétel nézet |
